Kowalsky meg a Vega - Elrejtve

Próbálod újra
Meg újra, meg újra, és újra
Hogy Hozzá közelebb kerülj, mintha
Nem csak ez a halandó testünk volna
De most még úgy tűnik nem lehet…

A szív a csontok, a vérerek
Az izmok, a bőr elrejtenek
A saját képére másolat vagyunk
De mégsem ugyanaz…

Próbálom újra
Én minden nap, évekig újra
Mert ez a halhatatlan lélek útja
Tudom, hogy nagy szavaknak tűnnek, mintha
Lenne választása bárkinek
Újra
Minden pillanatban mindig újra
Hogy Hozzád közelebb kerüljek mintha
Nem csak ez a halandó testünk volna
Ezernyi oka van hogy nem lehet…

A szív, a csontok, a vérerek,
az izmok, a bőr elrejtenek
A Saját képére másolat vagyunk
De mégsem ugyanaz…

Te több vagy mint a szív
Te más vagy mint a hús
Te több vagy mint a vér
Te más vagy mint az ész
És több mint minden “én”
Te több vagy mindennél….

A szív, a csontok, a vérerek
Az izmok, a bőr elrejtenek
A saját képére másolat vagyunk
De mégsem ugyanaz

Én mondanám de nem lehet mert erre a szó
Kevés, hogy távolságot tart köztünk a látható
A láthatatlan lényeget a vérerek
A bőr, a hús, a zsigerek elrejtenek
Ne mondd, hogy ne kezdjem megint ezt!
Én Eggyé válni vágyom s nem csak Veled
Mert a Végtelent rejti minden test
Nincs ennél égen, se földön szerelmesebb!

A szív, a csontok, a vérerek
Az izmok, a bőr elrejtenek
A saját képére másolat vagyunk
De mégsem ugyanaz