Pál Utcai Fiúk - Van az úgy

Van az úgy
Szívhez a szív és szájhoz a száj,
Nem vagyok éhes, de inni muszáj,
Száraz a hó és csak töltöm az időt,
És ott állok újra a házad előtt.

Volt úgy, hogy jó volt, ha bárki akadt,
Nem törhet már be a szívkirakat,
Nem lehet mindig a könnyű elég,
Mindig nem bocsájthat meg az ég.

Van az úgy, hogy a szív kihagy egy ütemet,
És onnantól már bármi lehet,
Mert abban a percben megáll az idő,
És nem hull a földre le a kő.

Sokszor nem jut eszembe a szó,
De ellenszélben is halad a hajó,
Mikor elfogyott minden és nincs kikötő,
Nincsen templom és nincs temető.

Van az úgy, hogy ha hallom ha kattan a zár,
A szívem máris úgy kalapál,
Van az úgy, hogy a férfi meglátja a nőt,
Ott hever rögtön a lába előtt.

Nincs olyan perc, amit mondani kell,
Amit mondani kell, már nem érdekel,
De ha benn az agyban egy sor zakatol,
Mégis kinyílik a könyv valahol.

Van az úgy, hogy a szív kihagy egy ütemet,
És onnantól már bármi lehet,
Mert abban a percben megáll az idő,
És nem hull a földre, le nem hull a kő.

Van az úgy, hogy az ember élve marad,
Mikor ennek a dalnak vége szakad,
És visszafelé folyik a folyó,
És a csőben marad a golyó.