Csantavéri kisbicska - Téglaporos a kapalom

Van egy pipám, egy kalapom,
Én a téglagyárba lakom,
Arról tudják, hogy ott lakom,
Hogy téglaporos a kalapom.

Téglaporos lett a cipőm,
Megkefélni nincs rá időm,
Haragszik a feleségem,
Hogy én őtet nem kefélem.

Van nekem egy másik cipőm,
Megkefélni van már időm,
Örül is a feleségem,
Minden este megkefélem.

Ide stofa esztendeje,
Hogy pina nem volt a kezembe,
Most az egyszer akart lenni,
Most is majd meg akart enni.

Talán meg is evett volna,
Ha a botom nem lett volna,
Botot nyomtam a szájába,
Hogy ne tátogjon rám hiába.

Minek az a sok szép ruha,
Ha a faszom mindig puha,
Legyek inkább koldus szegény,
Csak a faszom legyen kemény.

Ingem, gatyám kender vászon,
Abba hordom a plajbászom,
Olyan, mint a liba gége,
Kődökömig ér a vége.

Van nekem egy csíkos gatyám,
Benne hordom a ceruzám,
Minden este írok vele,
Mégsem kopik el a hegye.

Árok mellett kinőtt a nád,
A segged mellé nőtt a pinád,
De jó helyre tette apád,
Baszom a segged szomszédját.

Lábad ujján nagy a köröm,
A lábad között van az öröm,
Többet ér a lábad köze,
Mint az egész Pest vármegye.

Csantavéri bíró lánya,
Tököt főzött vacsorára,
Alig várja, hogy este legyen,
Hogy a töknek szára legyen.

Kicsi a lány, nagy a csöcse,
Azt se tudja, hová tegye,
Feldobja a jobb vállára,
Leér a segge partjára.

Bassza meg a szűcs a vargát,
Suszter legény az inasát,
Kereskedő meg a kecskét,
A szaxofonos a menyecskét.

Nem eszik pina babot,
Sem káposztát, sem tökmagot,
Hússal él az mint a vércse,
Hogy a fogát meg ne sértse.