Sennyei Vera - Padam, padam

Az első csók emlék ma már,
De ajkam még most is rád vár.
Az első szál fehér virág,
Még fájón emlékeztet rád.
A tó partján szállt ránk az éjfél,
Nyár illatát itták a fák.
Az Esthajnal csillagra néztél,
S egy dalt dúdolt forrón a szád,
Suttogó melódiát.

Padam, padam, padam!
Léptem nyomában halk koppanás.
Padam, padam, padam!
Forrón lüktető szívdobbanás.
Padam, padam, padam!
Minden rejtekben reám talál.
S olyan konokul kísér egy élten át,
Mint árnyat napfénysugár.

Az ételben te légy a só,
Új éltemben útravaló.
A kancsómban te légy a víz,
Nyárestén szomjúoltó íz.
Egy gyöngysorban te légy a gyöngyszem,
Mely nyakamhoz féltőn simul.
Ha hajnalban vágytól letörten,
A szívemben a láng kigyúl.
Nyárutón, váratlanul.

Padam, padam, padam!
Kongó utcákon lobogva űz.
Padam, padam, padam!
Ez a dallam mint a fáklyatűz.
Padam, padam, padam!
Mindent tud rólam sok éve már ...
Legyen nyáralkony, éjfél vagy hajnal bár,
Megvár és karjába zár.

S ha álmomban felkelt a szél,
Ez a dallam csak rólad beszél.
Ha párnámon emészt a láz,
Mint őrző eb rám úgy vigyáz.
Egy porszemben elbújva vár rám,
Vagy elém áll mint óriás.
Vagy kék égből rám sújtó villám,
És fényénél látom, hol jársz,
Merre jársz ... Most másra vársz!

Padam, padam, padam!
Minden órában újból kigyújt.
Padam, padam, padam!
Hogyha árnyékként kísért a múlt.
Padam, padam, padam!
Nincsen menekvés előle már.
Folyton éhezem, szomjúzom ezt a dalt,
Mely hív és örökké vár.