End Of Paradise - A gladiátor

Perzsel az aréna, üvölt a nép,
Várja az áldozat jövetelét.
Kezedben kard, testeden vért,
Sárga homokon vöröslik a vér.

Elárult téged, kit fivérnek hittél,
Dicső hadvezérből rabszolga lettél.
Egykor neved zengte Róma teljes népe,
Ma csak halált oszthatsz bőrödért cserébe.

Hív egy fényes látomás,
De nem enged téged a bosszúvágy.
Vár az örök béke rád,
De pusztuljon előbb a zsarnokság.

Valahol a halál színpadának mélyén,
Rémképektől tépve rád szakad egy érzés.
Az arénákban mindig te voltál a győztes,
Egy szabad Róma álma, mit kíván még tőled.

Tapsorkán hevében téged biztat a nép
Halál vár reád ma vagy újabb dicsőség.
És a legvégén csak egy marad majd állva,
Ellenfeled belép az árnyékvilágba.

Hív egy fényes látomás,
De nem enged téged a bosszúvágy.
Vár az örök béke rád,
De pusztuljon előbb a zsarnokság.

Ave, Cézár! Vért kíván a csőcselék.
Ez kell a népnek, cirkusz és kenyér.
Markold a kardod, most ölnöd kell, hogy élj,
Hadvezér állj fel, és légy az örök remény!

 
Ave, Cézár! Vért kíván a csőcselék.
Ez kell a népnek, cirkusz és kenyér.
Markold a kardod, most ölnöd kell, hogy élj,
Hadvezér állj fel, és légy az örök remény!

Ave, Cézár! Vért kíván a csőcselék.
Ez kell a népnek, cirkusz és kenyér.
Markold a kardod, most ölnöd kell, hogy élj,
Hadvezér állj fel, és légy az örök remény!