Janjic Petar Petya - Vajdasági paraszt gyerek vagyok én

1.Vajdasági paraszt gyerek vagyok én,
Kis, szegényes házban születtem meg én.
Apám s' anyám nevelt tisztességesen
Hogy jó ember legyek tanított engem.

2.Elmúlott az idő,felcseperedtem,
Rendes,dolgos legény lett hát belőlem
Kicsi meszelt háznak a fa ablakán,
Leskelődtem mindig a lányok után.

3.Nem vagyok én gazdag családból való,
Nem volt az ágyamon selyem takaró
Szalonna és kenyér elég volt nékem,
És a becsületem én meg őriztem.

4.Az édesapámmal jártam dolgozni,
A kis családunknak pénzt teremteni
Oly szerényen éltünk még is boldogan,
az icipici meszelt kis házikóban

5.A legény életemnek lassan vége lett,
Bizony katonának kellett hogy menjek
Puska és a csizma lett a jó barát,
Hisz el kellett mennem,védeni hazám

6.Az ütközetnek vége,nagy ám az öröm,
A falu összes háza virágba öltözött
Visszatért a baka a szüloházába,
Ahol édesanyja,annyira várta.

7.Mostmár újra szép lesz az én életem,
Van is énnékem már szép feleségem
Esztendőre lesz majd a mi esküvőnk,
És szép boldog élet áll majd előttünk.