Márkus László - Emlékelégia

A lelked mindig feldúlt,
ha feldereng, mi elmúlt,
oly édes szép az emlékkép.
Sőt olyan fokon édes,
hogy csúnyából is szép lesz,
s a szép még szebb, mint rég.

És mellékes a kérdés,
az emlék, tárgy vagy érzés,
a régmúlt láz, ma épp úgy ráz.
S az ócska cuccért lépünk,
az ecseri ma nékünk
a luxusáruház.

Mért dobban szívünk,
bármi régiséget lát,
s mért még az is olyan szép emlék,
mit nem mi éltünk át.

Ma mért van az, hogy meghat,
min nevettünk még tegnap,
mi emlék lett, ma mért lett szebb.
A szívnek mért oly drága,
a Malvin néni ágya,
mit ócskás sem vesz meg.

Mért szebb, mint emlék,
nőm, ki nem volt feleség.
Tán, mert addig volt a film is szép,
míg nem volt hangos még.

Mert erről van szó éppen,
én nőül vettem kérem,
egy bájos lányt, a vágyott lányt.
Hát mért is lett nékem,
unt árva nőtlen létem
a legszebb emlékkép.

Mért szebb, mint emlék,
nőm, ki nem volt feleség.
Tán, mert addig volt a film is szép,
míg nem volt hangos még.

Mert erről van szó éppen,
én nőül vettem kérem,
egy bájos lányt, a vágyott lányt.
Hát mért is lett nékem,
unt árva nőtlen létem
a legszebb emlékkép.