Páger Antal - Orchideák (Tolnay Klárival)

(Tolnay):
Nincs pénzem semmi,
el tudna venni,
nagylelkű gondolkodás.

(Páger):
Elveszett évek,
nyomába érek,
nem érdekel semmi más.

(Tolnay):
Nincs pénzem semmi,
nőül fog venni,
hízelgő a gondolat.

(Páger):
Nékem sincs semmi,
de néhány penny
virágra mindig akad.

Amikor Indiába elutaztam, maga
egy kosár orchideát kapott valakitől,
emlékszik?

(Tolnay):
Igen, igen, emlékszem.
Maga küldte?
Nem volt benne levél.

(Páger):
Lett volna benne levél,
de szégyelltem és eltéptem.

(Tolnay):
Ó, és mi volt abban a levélben?

(Páger):
Ki fog nevetni: egy vers.
Én írtam.
Az volt, hogy:

Orchideák, fehér orchideák,
mondjátok el, hogy szeretem.
Orchideák, lila orchideák,
vigyétek hozzá a szívem.

Mivel, hogy szív nélkül nincs élet, mégse,
hozzátok el az ő szívét cserébe.
Orchideák, színes orchideák,
mondjátok el, hogy szeretem.

(Tolnay):
Emlékszem nyár volt,
farsangi bál volt,
és aztán nem láttam önt.

(Páger):
Magához láncolt,
utolsó tánc volt.

(Tolnay):
Elment és nem is köszönt.

(Páger):
Most újra itt van
a karjaimban,
többé el nem engedem.

(Tolnay):
Eltévedt emlék,
megkésett vendég,
csodát tesz, félek velem.

Orchideák, fehér orchideák,
mondjátok el, hogy szeretem.
Orchideák, lila orchideák,
vigyétek hozzá a szívem.

Mivel, hogy szív nélkül nincs élet, mégse,
hozzátok el az ő szívét cserébe.
Orchideák, színes orchideák,
mondjátok el, hogy szeretem.

(Tolnay):
Az ön virága, az én világom.

(Páger):
Ezt mondta akkor is ön.

(Tolnay):
Ma sincs ez másképp,
talán csak játszom.

(Páger):
Én mégis megköszönöm.

(Tolnay):
Elsüllyedt dallam,
merül fel halkan,
Indul a kedves felém.

(Páger):
Az én virágom
az ön világa,
hulljon hát lába elé.

(Együtt):
Orchideák, fehér orchideák,
mondjátok el, hogy szeretem.
Orchideák, lila orchideák,
vigyétek hozzá a szívem.

Mivel, hogy szív nélkül nincs élet, mégse,
hozzátok el az ő szívét cserébe.
Orchideák, színes orchideák,
mondjátok el, hogy szeretem.

(Páger):
Mintha egy költő lelkében úsznék,
hogy újra látom magát.
Van ilyen ötlet fejemben húsz még,
hogy újra látom magát.

Mintha a múzsa kötélen húzna,
hogy újra indul felém.
Meg fogja látni, még komponálni
fogok egy szép napon én.

(Tolnay):
Ó, és mi lesz az?

(Páger):
Egy egészen új dal lesz ez.
Arról szól majd, hogy:

Orchideák, fehér orchideák,
Mondjátok el, hogy szeretem.
Orchideák, lila orchideák,
vigyétek hozzá a szívem.

(Együtt):
Mivel, hogy szív nélkül nincs élet, mégse,
hozzátok el az ő szívét cserébe.
Orchideák, színes orchideák,
mondjátok el, hogy szeretem.