Diana - Menedék

Szorít az álom
Én mindenáron
Elmegyek

Jól kivártad
Míg kizártad
A szívemet

Én feladom, feladom
A szavaink közt nincs játék
Tagadom, tagadom
Hogy rád szabom a holnapom
Feladom, feladom
Hogy az utam mellett járjak
érted
Tagadom, tagadom
Nem leszek

Menedék, menedék
Magad vagy a csatádban
Nem elég, nem elég
Minek harcolsz, nem leszek már
Menedék, menedék
Elszalasztott boldogságnak
Haladék, haladék
Visszaveszem a jelen időmet
Visszaveszem a jelen időmet
Visszaveszem a jelen időmet

És még azt hitted
Hogy minket néztél
Nem magad

Fejedben élnek
A szép emlékek
Szűk falak

És azt kérted, hogy várjak
Én megszoktam a magányt
Fájt a szemeddel látnom,
Hogy nem láttad, hogy nem is
gondolsz rám

Ne állj elém már
A lelkem tenger
Nem patak

Nem menedék, menedék
Magad vagy a csatádban
Nem elég, nem elég

Minek harcolsz, nem leszek már
Menedék, menedék
Elszalasztott boldogságnak
Haladék, haladék
Visszaveszem a jelen időmet
Visszaveszem a jelen időmet
Visszaveszem a jelen időmet

Fejedben élnek
A szép emlékek
Szűk helyen

Jól kivártad
Magad kizártad
A szívemen

Én feladom, feladom
A szavaink közt nincs játék
Tagadom, tagadom
Hogy rád szabom a holnapom
Feladom, feladom
Hogy az utam mellett járjak
érted
Tagadom, tagadom
Visszaveszem a jelen időmet

Menedék, menedék
Magad vagy a csatádban
Nem elég, nem elég
Minek harcolsz, nem leszek már
Menedék, menedék
Elszalasztott boldogságnak