László Attila - Veled

Ismerlek téged, te is ismersz engemet
azt mondtad, hogy láttál régen egy énekversenyen
Elveszítettél, tudtad rám találsz és
mikor átöleltelek, akkor te megszorítottál.

Dallam voltál és téged nem hallott más
énekeltél és élveztem, hogy a szél sem fújt tovább
Elnyomtuk ketten a koncert zaját tudom, hogy
elvesztem és te lettél az aki végül megtalált.

Én ott leszek veled, ha majd holnap rám találsz
csak annyit mondhatok, hogy mindig ott vagyok tudod
Neked, hosszú lesz az út veled.

Nincs a földön messzeség minden lépés csak miénk
Én azt hiszem, ez az út most értünk végtelen.
Nincs már bennem félelem, átölellek kedvesem
még annyiszor ahány a húsz a négyzeten.

Ismerlek téged tudom láttál engemet
volt egy nap mikor elhittem, hogy boldogabb leszek
a célom kergettem, mégsem én nyertem de mikor
megkerestelek tudtam, hogy nem veszítettem

Minden amit elképzeltem a széllel szállt tovább
ugyanúgy minden gondolatom veled valóra vált
Reméljük hogy egyszer talán majd megérti más, hogy
amíg láthatlak és láthatsz addig nincsen több szabály

Te ott leszel velem, ha majd holnap várok rád
csak annyit mondhatok, hogy mindig ott vagyunk tudod
együtt, hosszú lesz az út menjünk.

Nincs a földön messzeség minden lépés csak miénk
Én azt hiszem, ez az út most értünk végtelen.
Nincs már bennem félelem, átölellek kedvesem
még annyiszor ahány a húsz a négyzeten.

Mi ott leszünk talán ahol a holnap vár reánk
annyit mondhatok, hogy készülj mindjárt ott vagyok
futok, hosszú lesz az út tudod...