Apnoé - SziaBori

Nyárvégi dombon, egy napsütötte ponton
Messzenézőn állt meg a kis Bori
Szép hajába nem tépett a szél
Csak állt ott marha könnyedén
Kezében egy megrágott csoki

Az eszemet bontom és ezen a ponton
Tán szóra se tudom váltani
Eldalolta angyali hangján,
Szeretne velem sátrat bontani

Míg bontjuk a sátrat, a torkom kiszárad,
De éppen sörben álltam én,
A lábam nem izzad a lelkem kitikkad
A boldogság habzó tengerén

Égpaplanra varrva, tőlem kicsit balra mosolyog az arca. Szia Bori!
Amin meglepődtem, szélcsengőbe szőtten is folyton hallani:
Szia Bori! Szia Bori! Bori Szia! Szia Bori!

Elhívott este, egy réttel fedett helyre
A mindenségbe bepillantani
Cikáztak a csorba csillagok,
De kényem korán elhagyott
Nem volt már mit óhajtani

Jött egy szellő egy semmire kellő,
Vele egy fénylő fuvallat,
És csendben elillant,
Reggelre a Bájos Bori meg a harmat

Álltam ott némán, kezem a vénán
De nem válaszra vártam
Kértem az Ég kezét,
Fogja a Boriét
És esőtáncot jártam:

Legyél szellő cirógató
Tavaszillatot hozó,
Nyáron rétet fésülő,
Ősszel madárröptető,
Fügefákat érlelő
Télen bokorkergető

Égpaplanra varrva, tőlem kicsit balra mosolyog az arca. Szia Bori!
Amin meglepődtem, szélcsengőbe szőtten is folyton hallani:
Szia Bori!
Szia Bori! Szia Bori! Bori szia! Szia Bori! Szia Bori! Szia Bori! Bori szia!
Szia Bori! Bori szia! Szia Bori!