Éljen az élet! (musical) - Suzanne dala a szégyenről

Mit akar az élet
Mit érzek, mit érzek, mi vár?
Futnak az évek, a szépek
Bár soha nem volt nyár
És csak a szégyen maradt itt
Csak hideg tél van odakinn
És ide bent, és ide bent
Várj Quasimodo, Esmeralda én leszek!

Szomorú sorsom
Vidd olcsón pár korsó az ár
Vedd meg e testet s ha fested
Csak mosolyog majd rád
Vásznadon lelkem el nem fér
Ecseted oda el nem ér
Jobb is ez így, jobb is ez így
Miféle kép mi folyton könnyezik csak sír

Lehetnék bárcsak csillag fény, mi fenn az égen száll
Boldog szívvel meghalnék az éj elmúltán
De még amíg élek
Csak csillogok, fénylek
Egy éj, csak egy éj, boldog éjjel
És vége.

Nyomorult élet
Mit élek csak méreg, csak fáj
Gyötör a lélek és félek
Ez soha nem lesz más
Szebbet így hogy, miért remélj
Mindig csak hűvös hideg éj
Roppan a szív, roppan a szív
Hát Esmeralda indulj, Quasimodo hív!

Lehetnék forró napsugár a hosszú tél után
Mit megöl az őszi szél ha elmúlt a nyár
De még tűzben égek a lelkemben élek
Míg szemem a tél zordon árnya lezárja

Tiéd a sorom
Vidd olcsó pár jó szó az ár
Vidd hát e testet s ha fested
Csak mosolyog majd rád

És ha a lelkemben elérsz
Csak hűvös árnyék mire mész
Ha oda érsz, ha oda érsz
Sötétlő zord világba érsz
Hol nincs már fény