Házy Erzsébet - Ne szólj kicsim, ne szólj (Marica grófnő)

(Taszilo = Sárdy János):
Mutasd a szép ruhádat kicsikém,
ha besötétedett, eljövök én.
Egy fogat lóval messze robogunk,
kirúgunk a hámból és rosszalkodunk!

(Marica = Házy Erzsébet):
Hová viszel szívem, remegek ám.
Merjek-e menni én, csacsi leány?

(Taszilo):
Csak ne kérdezz semmit, csak jöjj el velem,
gyere, siess, ahová hív a szerelem!

Ne szólj, kicsim, ne szólj,
csak hallgass, úgy válaszolj.
Nézz rám, hogy senki se értse más,
ez több, mint egy vallomás.

(Marica):
Ne szólj, ne szólj drágám,
csak szépen, nézz reám.
A szótlan szót is megértem jól,
ó, ne szólj, szívem, ne szólj!

Nos, idejöttem, szívem ide vont.
De ugye, nem fogsz bántani? Ó, mondd!
Tavaszi estén oly nagy a veszély,
ha egy távoli keringő halkan zenél...

(Taszilo):
A derekad remegve fogom át,
és a homályban szám keresi szád ...

(Marica):
Oly esdeklőn könyörgök, én Istenem...
Ne felelj, kicsi szívem, felel a csend!

Ne szólj,szívem, ne szólj,
csak hallgass, úgy válaszolj.
Nézz rám, hogy senki se értse más,
ez több, mint egy vallomás.

(Taszilo):
Ne szólj, ne szólj drágám,
csak szépen, nézz reám.

(Marica):
A szótlan szót is megértem jól,
ó, ne szólj, szívem, ne szólj!

(Együtt):
A szótlan szót is megértem jól,
ó, ne szólj, szívem, ne szólj!