Esti Kornél - Vihar

Tengeribeteg az élet,
Émelyegnek az évek.
A világ szétcsapta magát,
Az apály kihányja a dagályt.
A tetején úszik a hajónk,
És teljesen egyedül vagyunk.
Soha nem kötünk ki többé,
Csak megyünk a végtelen felé.

Kihajózunk a szélbe
Mikor a legerősebben fúj.
A viharjelzés a ritmus, lüktetésében ott van az új,
Az esély Hogy lakatlan szigetek úsznak,
Az ismeretlenen túl.
Az idő is csak egy hullám
Evezőnkhöz hozzásimul.

Tengeribeteg az élet,
Émelyegnek az évek.
A világ szétcsapja magát,
Az apály kihányja a dagályt.
A tetején úszik a hajónk,
És teljesen egyedül vagyunk.
Soha nem kötünk ki többé,
Csak megyünk a végtelen felé.

Nem kell annyira remegni,
A vihart is meg lehet szeretni.
És nem lesz bajunk, ígérem.
Csak tartsd meg az evezőt erősen,
De ha mégse' bírunk az idővel.
Együtt merülünk végleg el,
És boldogok leszünk a mélyben,
Ahol idő, mint olyan az nincsen.

Tengeribeteg az élet,
Émelyegnek az évek.
A világ szétcsapja magát,
Az apály kihányja a dagályt.
A tetején úszik a hajónk,
És teljesen egyedül vagyunk.
Soha nem kötünk ki többé,
Csak megyünk a végtelen felé.

A világ szétcsapja magát,
A világ szétcsapja magát.

A világ szétcsapja magát,
A világ szétcsapja magát.