Droxun - Spontán

Nincsen fék, nincsen fék
Előre megyek a célom felé
Út közben itt hagyok még több zenét
Majd a csúcsról én leszek az aki lenéz
A falakat magam előtt én is ledöntöm
Ezt kell tennem, ezt súgta egy ösztön
Az ivóvizemet is magamra öntöm
Mer' a tűző napfény is erősen pörköl

Hogy ki vagyok én? Hogy ki vagyok én?
Ki a szavak helyett a tettekben él
Ki a sötét felhők közt is látta a tényt
És útja közben semmitől se félt
Egy lélek-tani labirintus
A jellememre illik a pacifikus
Az emberek szövege szarkasztikus
Én meg csak bontok egy Mountain Dew-t


Megtöri a csendet a szöveg világom
Azt hinnéd erre is hogy egy éjjeli álom
Ez az amit szeretek és ezt is imádom
A sinteres réteggel én nem vitázom
Kérd ki magadnak ha nem tetszik
A szavad a tömegben is elrejlik
A zeném a stílusom jellemzi
A kontent nem mindig family friendly
Február 30 lesz az a dátum
Hogy a tüdőmet éri egy hatalmas vákuum
Mély levegőt veszek majd mindenki ámul
Mint egy becsukott könyv, egy korszak lezárul
És tágul az a kör, ahol hittek bennem
A támogató szándék vitte a lelkem
Ezzel kellett feljebb mennem
S a Pulzus a testben, egyre csak serken
Vágás még nem volt az alkaromon
Köcsögökkel nem szarakodom, Ahogy
a fény is át megy az ablakokon
Én leszek az aki marad a toppon
És bárhogy is érzed, legyen egy vétek
Félelmet sem mutatok többet felétek
Fogd meg a képet, és égesd el végleg
A fájó emléknek vessél véget
De adok még pár sort hogy megértsél
Ettől még a véred sem változik fehérré
A szavaim hordozzák a valóság reményét
De ha nem vagy rá méltó az inkább nehézség
És elégség lesz ha a seggedre ülhetsz
Innen majd rájössz, hogy nincs aki büntet
Lüktet az ütem a szívem mellett
És refrén nélkül ez is lezengett