Horus x Marcus - Félemelet

Az én szívem te miattad úgy fáj
Szerettelek mégis belém rúgtál
Hogyha kéred, százszor megbocsájtom
De nem beszélünk már régen barátom

Együtt jóban, rosszban? Persze!
Az egész csak mese
Tűzön, vízen át együtt?
Ezt nem gondolod komolyan te se
Szépíthetnék, de minek?
Panaszkodhatnék, de kinek?
Hogy leléptél mellőlem egyről a kettőre
Esküszöm, kiráz a hideg
Nem hallod a hangom már, de kérdem én
Ha többet ér a nő, mennyit értem én?
A barátságomat miért fogadtad el?
Fontos volt nekem, neked csak teher
Nem is sejted, hogy ki voltál nekem
Segítettem, de kitoltál velem
Elvitted az éveim cserébe
Őszintén remélem: Megérte!

Az én szívem te miattad úgy fáj
Szerettelek mégis belém rúgtál
Hogyha kéred, százszor megbocsájtom
De nem beszélünk már régen barátom

Olyan, mint egy félemelet
Ahogy éled az életedet
Mond, csak a régi barátokat
Testvér eleve el miért temeted?
Ott voltunk, ha baj volt
Ott voltunk, hogyha nem volt pénz
Egymásnak az iránytű vagyunk
De te nem tudod, hogy merre is mész
Hova tűnt el a régi nyár
Amikor egyszerű volt még
De tudom minden szóért kár
És tudom életlen a kép
És tudod nem volt soha
Enyém, tiéd, csak a miénk
Nem maradt más kérdésem már
Csak a miért?

Az én szívem te miattad úgy fáj
Szerettelek mégis belém rúgtál
Hogyha kéred, százszor megbocsájtom
De nem beszélünk már régen barátom
2x