Peller Károly - Jaj Zsuzsikám!

Hajnal csillag fenn az égen,
várlak rózsám réges-régen,
olyan rég, hogy majd leszakad a lábom
Sáros vagyok már tokáig,
ne izélj hát oly sokáig,
mutasd magad gyönyörű szál virágom.

Hej, Cicám, mégse járja tán,
hogy az utcán,
mint egy kutya ázzak-fázzak.
Gyújtsál gyertyát angyalom,
kocogjál az ablakon,
hogy ne egye a szívemet a bánat.
Úgyis tudom, mit csinálsz,
zsalugáter mögött állsz,
úgy lesed a nótámat.

Jaj, jaj, jaj,
jaj, Zsuzsikám, jaj, Zsuzsikám,
egy pici csók kellene ám.
Add ide már, no add ide hát
azt a pici csókocskát.

Nem is én vagyok a babád,
mégis ezt a nagy éjszakát
átvirrasztom, muzsikálok, nótázok.
A fülembe zúg a zene,
álmos vagyok, mint a fene,
pezsgőt ittam, egész este mókázok.

Hej, Cicám, mégse járja tán,
hogy az utcán,
mint egy kutya ázzak-fázzak.
Hallja postás kisasszony,
én rajtam ne mulasson,
ne aludjon ott bent olyan mélyetet.
Nyissa ki az ablakát,
s ha már csókot nem is ád,
adjon hát egy bélyeget.

Jaj, jaj, jaj,
jaj, Zsuzsikám, jaj, Zsuzsikám,
egy pici csók kellene ám.
Add ide már, no add ide hát
azt a pici csókocskát.

Add ide már, no add ide hát
azt a pici csókocskát.