bongor - Körhinta

Oh, dio mio! Ezek má’ megint ugyanazok a körök,
Ahol én vagyok az ici-pici bio dió, akit az élet jól megtörött.

De a szenvedésedbe bele, haver, te ne nagyon szeressé’!
Mer’ tudod, az a kurva nagy helyzet vele, hogy nem tesz különlegessé!

Én is ismerem minden fegyverét, mégis ugyanott bukok el.
Nem megy nekem ez a level up, a jobb énem elől ugyanott futok el.

Nekem mindig eggyel több bajom lesz a világgal,
Mint a jó édes anyáddal, mint ahány vagány gyám lány a lánnyal a gány klipedben banánt nyal.


De, ha megoldottam mindet, igérem: medence, koktél.
Mér’ lennék kivétel pont én?! Csöcsökről, seggekről szívom a port én!

A “világot akarom” körök,
De “nem jutok túl magamon” maraton-körök! Na,
Kicsit még maradjatok! Hadd panaszkodjak!
Hova szaladtok örök’?!

Ez egy körhinta!
Mi, magukra hagyott testek a galaxisba’!
Fogom a piád, te csak dőlj hátra!
Hova akarsz megérkezni?
Ez egy körpálya!

Itt benn, nincsen fönt-lent,
Csak a kör van, tele csókkal, tele könnyel.
Tele fénnyel,
tele köddel,
Csak a kör van, itt benn,
Nincsen fönt-lent!

Lennék már egy kicsikét spontán…
Előre eltervezem, amit mondok,
S utólag
kielemzem, amit mondtál…

De arra is amnéziám van,
Hogy a fűtől milyen szarul vagyok általában!
De ez az emlékem akkor tér vissza,
Hogyha megint rágyújtok egy kövér kanabiszra!

“jó ez az új dal bongor,
De már megint lehoz az életről!”
Mit csináljak, hogyha nem bírom a középszert?!
Igyunk má’ rendesen, még egy kört!

Kedvesem, nem azért estem el, nem vagyok részeg...
Csak elzsibbadt a lábam, tudnám, mi a faszomat néztek?!

Nem a piától, hanem tőletek hánytam!
És mert egy kicsit elszédültem itt a… körhintában!

Ez egy körhinta!
Mi, magukra hagyott testek a galaxisba’!
Fogom a piád, te csak dőlj hátra!
Hova akarsz megérkezni?!
Ez egy körpálya!