Fontos@szöveg - Együd Ádám - Csekély tapasztalat 2

Megint Szombat este van,
Ki-ki nyugalomban.
Az ajtóm zárva van.
Álmodok a nyomoromban.
Valaki meg egész éjszaka
A téren ordítja, hogy: Buli van!
De kérdem én, hogy minek a létem,
Hogy ha üres az életem.
Integet az ébredező végzetem.
Egyszerű a képlet:
A győztes mindent vihet.
A végén úgyis csak egy marad:
A tapasztalat.

Megint Szombat este van,
A könnyű hetet kialudtam.
De nem veszem rá magam,
Hogy agysejtjeim leromboljam.
Minek is tegyem, nincsen hozzám kedvem
Nem hívott senki sem!

Az egy dolog, milyen vagyok.
Értékeket nem adok,
Élvezem a semmit
És gyűlölöm az igazat.
Változni én nem fogok,
Engedni nem akarok.
Ha tudnád, miért Én vagyok Lent,
És Te meg Fent…

Megint Szombat este van,
Önmagamból elegem van.
Sikertelen a futam,
Nem létezik a javam.
Nyakamon kötél, megborul a remény,
Régóta várt igény.

„Hát innen szép a győzelem”
Mondod, én meg elhiszem.
Elfogadom magamat.
Gyorsítom az utamat.
Kapkodod a levegőt,
Rám teszed a szemfedőt.
Végül te is elfogadod:
A folyamatot.

Jönnek-mennek
És elkísérnek,
Az évek telnek.
Mint a múló percek,

Széjjel tépnek téged
És összeszednek.
Apró nyomokból,
Megtalált kincsek.

Elvisz magával és
Felkutatja,
Megmutatja,
Rálép az útra.

Hosszú a túra,
Meglátod újra,
Testet cserélnek
A vándorló lelkek.