Fontos@szöveg - Frech Zoltán - Gengszetr tangó

Keserű könnyeimmel kínlódva
Végzem a dolgom ami rám vár,
Nem tudom mér’ nekem kell írtózva
Élnem és ölnöm, mint a járvány.

Magányom felőröl egy szép napon,
Nem látja senki egyszer bekattanok,
Egyedül ülök majd egy rossz padon
Elvágott torkommal így ordítok:

Fáj az élet, gengszterélet fáj nagyon,
Állj, tudod hogy abba többé nem hagyom
Kiszállni nem lehet, hibázni nem lehet,
Ha mégis megteszed – kivágják nyelvedet
És akkor nézheted végig az életed,
Titokban értheted: magad vagy végzeted!

Fáj az élet, gengszterélet fáj nagyon,
És szétteszed majd két kezed,
Hisz kiontottad véredet
És nézheted hogy kéjeleg:
Ki boldogan majd eltemet.

Keserű könnyeimmel kínlódva
Végzem a dolgom ami rám vár,
Tudom hogy mér’ nekem kell írtózva
Élnem és ölnöm, mint a járvány.

Muszáj hogy gyorsabb légy és pontosabb,
Mint aki fut előled gyáván,
S ha utolérted akkor gondosan
Végezd ki s hagyjad ott a járdán!
Fáj az élet, gengszterélet fáj nagyon,
Állj, tudod hogy abba többé nem hagyom
Kiszállni nem lehet, hibázni nem lehet,
Ha mégis megteszed – kivágják nyelvedet
És akkor nézheted végig az életed,
Titokban értheted: magad vagy végzeted!

Fáj az élet, gengszterélet fáj nagyon,
És szétteszed majd két kezed,
Hisz kiontottad véredet
És nézheted hogy kéjeleg:
Ki boldogan majd eltemet.