Fontos@szöveg - Orbán Kristóf - Magányos élet

Felkeltem egy hetfő reggelen
Tök egyedül, senki sincsen mellettem
Nem tudtam hogy mit is kezdjek magammal
Egyedül a házban szinte lakatlan
Magányosan élek ez nem vitás
Hát mond meg nekem kérlek ezért ki a hibás
Sokan mondták hogy az élet kegyetlen
Elhagyott már mindenki kit szerettem

Lehet azt hiszed hogy könnyű de most nincs igazad
Néha olyan nehéz hogy a szívem beleszakad
Nincs háború, van mit enni, vajon mi a bajom
Itt a válasz nem kérted de akkor is megadom

A mai lettel tényleg csakis egyetlen gond van
Hogy a szeretet eltűnt, hát mond meg nekem hol van
Álmosoly az arcodon es azt hiszed ez jól van
Hát elmondom én neked csak a kamud mi berobban

Magányosan élek, egyedül kísértek
Nincs kivel örüljek
Nevessek vagy féljek
Elhiszem hogy élek
Pedig csak remélek
Azt hiszem hogy jobb lesz
De te is elfelejtesz

Felkeltem egy hétfő reggelen
Félrehúztam a függönyt szép csendesen
Egyedül voltam, mint tegnap is
És így kelek fel talán még holnap is

Felkeltem és azt kérdeztem magamtól
Hogy mikor bújt ki a szellem a palackból
Mikor távolodtunk mi el egymástól
Mikor Éva harapott az almából

Elhiszem, hogy neked sem volt könnyű és ezt értem
Hát nekem is ki jutott pedig én se sokat kértem
Tele van a faszom már a magányos léttel
Mer’ egyedül még úgy se jó ha tele vagyok pénzzel

Szerettem már sok lányt és az igazán jó volt
De végül is az összes csak a pénztárcámon trónolt
Lelkem oda adtam nekik őszinteséggel
De nem az kellett nekik csak a zsebem tele zsével

Brutális a mai világ amiben élünk
Tömegben, mégis egyedül folyik el a vérünk
Igaz barát csak kevés van akiben bízhatsz
Mindenki csak magának él, nincs sehol se vígasz

Magányosan élek, egyedül kísértek
Nincs kivel örüljek
Nevessek vagy féljek
Elhiszem hogy élek
Pedig csak remélek
Azt hiszem hogy jobb lesz
De te is elfelejtesz

Csak hajtod magad napról napra végzed el a dolgod
Mindent megteszel de végül mégse leszel boldog
Mert tudom egyedül vagy te is ahogy én is tesó
Zavaros az élet szinte olyan mint a lecsó

Csak álmodunk és vágyódunk hogy talán lesz még jobb is
Hisz erre teremtette Isten az egész galaxist
De tudod sajnos ez a dolog most éppen csak kamu
Elillan mint füst után a lepattintott hamu

Felkeltem egy hétfő reggelen
Úgy éreztem hogy az élet kegyetlen
Nem ad csókot senki hisz nincs kedvesem
Elhagyott mindenki akit szerettem

Felkeltem egymagamban és nem tudtam
Hogy mire van az élet és én meguntam
Hogy magányban élek minden nap hasztalan
Még egy hangyának is jobb ott lent az avarban
Ha nem bírsz már a sorsoddal és úgy érzed hogy vége
És sötét árnyak karmaikkal húznak le a mélybe
Hát mond meg nekik szerintem hogy húzzanak a vérbe
Mert erős vagy és hatalmas hát sosem esel térdre

Mindig akad valami amivel meg kell küzdjünk
De minden egyes alkalommal nekünk kell győznünk
Túlélni és megnyerni a napi csatákat
Még akkor is hogyha a világ nekünk fordít hátat