1. Hollóének Hungarica - Túl a vizen 
2. Seress Rezső - Szomorú vasárnap
3. TNT - Fehér Karácsony
Dalriada - Őszelő
| Szövegírók: |
Ficzek András |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 1, összesen 3330 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Szél jött, eső hullott
víz cseppje megfakasztott,
égnek néztem, mert Nap-anyánk várt,
fény felé elindultam,
ifjú, és szabad voltam
erdő fedte a látóhatárt.
Lombjaim madár járta,
átszínezte nap világa
gyermekem szél hátán messzire szállt
óvta a földnek mélye,
Teremtő hűs kezére,
életet adó csókjára várt.
Földből a bölcsességet,
ősi-örök regéket
világ hajnalát hallgattam én,
égből a Napnak fényét,
lángból szőtt regéjét:
Öregisten dalban mesélt.
Erdőmbe emberek jöttek,
halk szavamra figyeltek,
vélem szólt csendben Világ dala,
hallgatták, és fogadták
utódnak továbbadták,
így múlott korok hajnala.
Vele a fény, vele az élet
Föld és ég közötti világ
fent és lent, örök és teljes,
kék folyó, nyíló virág,
Kint és bent, szabad és élő,
mélyből jó, égbe megy fel,
szétosztja kincsét, lám, ma
s holnapra újat nevel majd fel.
Szépséges, ős-öreg fa,
áll a dombon egymagába’
tágas erdeje emlék csupán,
vén szíve lassan mozdul,
koronája őszbe fordul,
Álom jő el nyár után…
Refr.
víz cseppje megfakasztott,
égnek néztem, mert Nap-anyánk várt,
fény felé elindultam,
ifjú, és szabad voltam
erdő fedte a látóhatárt.
Lombjaim madár járta,
átszínezte nap világa
gyermekem szél hátán messzire szállt
óvta a földnek mélye,
Teremtő hűs kezére,
életet adó csókjára várt.
Földből a bölcsességet,
ősi-örök regéket
világ hajnalát hallgattam én,
égből a Napnak fényét,
lángból szőtt regéjét:
Öregisten dalban mesélt.
Erdőmbe emberek jöttek,
halk szavamra figyeltek,
vélem szólt csendben Világ dala,
hallgatták, és fogadták
utódnak továbbadták,
így múlott korok hajnala.
Vele a fény, vele az élet
Föld és ég közötti világ
fent és lent, örök és teljes,
kék folyó, nyíló virág,
Kint és bent, szabad és élő,
mélyből jó, égbe megy fel,
szétosztja kincsét, lám, ma
s holnapra újat nevel majd fel.
Szépséges, ős-öreg fa,
áll a dombon egymagába’
tágas erdeje emlék csupán,
vén szíve lassan mozdul,
koronája őszbe fordul,
Álom jő el nyár után…
Refr.
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!