Dalriada - Örökség

Látni, élni, hajnalt remélni,
örökölni a csillagok dalát…
Álmodni, vágyni, szél szárnyán szállni,
hajnal fényén, hegyeke, erdőkön át…

Jön majd világra ébredő,
ártatlan, tiszta gyermek Ő,
ki fénybe néz, napba öltöző,
és könnyesen mosolyog ránk,

mosolyából lesz napvilág,
felgyúl a lángja éjen át,
kincseit osztja önzetlenül,
amit rábízott jó Atyánk.

Feljő a fény, nyílik virág,
éled remény, és így megyünk tovább,
lesz majd egy álmunk,
Napra nézünk, mélyre szállunk,
vérünkből épül új világ.

Látja a felperzselt eget,
sebektől gyötört földeket,
folyók vizét méreg járja át,
és elkezdi majd halk dalát,

dala hol zeng, forrás fakad,
fénye elűzi az árnyakat,
erdő éled, madárdal zeng,
Napunk mosolyog ránk majd fent.

Látni, élni, hajnalt remélni,
örökölni a csillagok dalát…
Álmodni, vágyni, szél szárnyán szállni,
hajnal fényén, hegyeken, erdőkön át…

Feljő a fény, nyílik virág,
éled remény, és így megyünk tovább,
lesz majd egy álmunk,
Napra nézünk, mélyre szállunk,
vérünkből épül új világ…
Feljő a fény, nyílik virág,
éled remény, és így megyünk tovább,
lesz majd egy álmunk,
Napra nézünk, mélyre szállunk,
vérünkből épül új világ…