Csináltadmár Rabbival? - Dühünk a régi

Dühünk a régi
Nem lettünk mások
Hogy Mengele törpéje
Putyinra mászott
Dühünk nem múlik
Indulunk érted
Egyenes út hajlított térben
Senki sem véd meg

Dühünk a régi
Fehéren izzunk
Nem fogunk félni
Dühünk a régi
Hogyha kell, ölni
Hogyha kell, élni
Dühünk a régi
Ahol a hang leválik a testről
Ott fogunk beérni

Már nincs nagyon arca, de még gyerek
Ők miattad lettek trógerek
Régesrég halott vagy, mindenki tesz rád
Kárhozott lelkek hajtják a Teslád
Csak lesed a lámpát, hogy mikor vált
És a kereszttűz elnyomja a sikoltást
A vákuumba hullva lepörög még egyszer
Hogy semmit se kezdtél ezzel az élettel
…dühünk nem múlik
Nem lettünk jobban
Kristályt izzadunk és vért
Én ként, ha jó napom van
Dühünk nem múlik
Eljöttünk érted
Szabadon zuhansz
Senki sem véd meg

Dühünk a régi
Lakatlan ember
Nem fogunk félni
Dühünk a régi
Tudunk dolgozni
És maradékon élni
Dühünk a régi
Ahol a fények a föld alá bújnak
Ott fogunk beérni

A végzet pedig nem végez félmunkát
Amit Jézusról mondtál, azt még gondold át
Mert közel a tré, és mi ott fogunk állni
Közelebb, mint eddig az életben bármi
Közelebb, mint isten a csonthoz,
Közelebb, mint Izsákhoz a kés
Tanúi leszünk végre a vérnek,
Kiszakad belőlünk az üvöltés:


Dühünk nem múlik
Nem fogunk sírni,
Nem fogunk kérni
Nem kapsz több időt
Mellébeszélni
Dühünk a régi

Tudom, csak élted az álmodat
Aztán a hatalom mocska rád ragadt
Ismerem ezt a történetet
Magad sem tudod hogyan történhetett
A rendszer a hibás, te időben szóltál
Nem tettél semmit, csak éppen ott voltál
Dühünk a régi, sosem lesz béke
Át fogunk rajtad hajtani és vége