Bereznyei Gábor (F) - Háború

Magad elé meredsz,és fekszel az ágyon,
Anyád sírt,barátnőd előre gyászolt.
A parancs melletted hevert,
És az állt benne,amitől a víz is kivert.
Sejted jól,hogy mi vár majd rád,
Kinn a fronton a halál les rád.
Lassan változik a kép,
Az éj csendjét robbanás tépi szét.
Az árokban mindenki maga elé tekint,
És várja,hogy mikor kezdődik el megint.
Mikor hangzik el a parancs,hogy: Roham!
És akkor mindenki eszét vesztve rohan.

Refr.: Mert tudod jól,a háború nem válogat,
Lehetsz te is a következő áldozat.
De ha szerencséd van,megúszod élve,
És szépen lassan hazatérhetsz végre.

Mikor a barátod legszebb álmát,
Széttépi egy robbanó gránát.
Arra gondolsz,amire máskor,
Hogy minden nap a halállal táncolsz.
Arra gondolsz,hogy megúsztad élve,
De nem tudod,hogy mikor jön el érted.
Mert te mindennap a szemébe nevetsz,
De lehet,hogy egyszer ő lesz,aki utoljára nevet.

refr

És mint egy szívdobbanás,
Felhangzik az első robbanás.
A kezed a fegyveredre simul,
A szemedben különös fény gyúl.
És lassan elindul újra a borzalom,
Úgy érzed magad,mint egy vágóhídon.
Ekkor egy villanás,és a fájdalom beléd mar,
Tudod,hogy véget ért neked ez a színdarab.
Ez a felvonás is bezárult,
Mikor a koporsód szélesre tárult.