Utolsó Alkalom - Laci

Az élet a hibákért vádakkal kohol,
Egy kórházi ágyon vár rám a nyomor.
Itt csak hősök születnek, bár nincsen bába,
Egy legális tébolyda hű folytatása.

Itt mindegy, hogy ki vagy, jogtudós-iparos,
Tiszta tekintetű, lélekben zavaros.
A szerves és szervetlen kémia lever,
Egy szökőkút felébreszt: Jó reggelt Pecer!

Tudod itt közelebbről leméred,
Hogy milyen is volt kint a léted
Magamban halkan üvöltöm nem félek,
Csak mint egy magába szorult féreg.

Furcsa illat mámorban, valamit zsírban sütnek álmomban...

Lehet hamburger, vagy éppen pecsenye: Laci!
Így hívják a fószert igen ő az aki
Ezt a mócsingos szart kisüti jó előre,
És te megeszed úgyis, ha nem kérsz belőle!
Tudod olyan ez, mint egy újszerű járvány,
Ha nem kapod el az nagyobb hátrány.
Ha régi és elavult benned a kórság,
Az akácosba küld a mindenhatóság.

Aztán mindegy, hogy voltál, vagy leszel
Az adatszolgáltató lekezel.
Lehetsz még ellen, vagy igenlő példa,
Szabadon szárnyaló korlátolt préda.

Furcsa kábult mámorban, a zsír sistereg a lábosban...

Bőség tál, hiszen ez neked jár!
Terülj asztalkám előre, vár a Laci sütödéje!
A gyomrom fáj, ettem eleget már,
Elég egy életre belőle, zár a Laci sütödéje...