Utolsó Alkalom - Másik lemez

Felhőtlen nyarak, ifjúkori évek, élénken élő megfakult képek,
A bakancs orrára száradt emlékek, csak ezek mik maradtak.
Tudom, hogy haladni kell a korral, nem tovább keverni a sört a borral,
Elmentél tőlem, és ők a saját képükre faragtak…

Nem ez voltál, egykor nem ez, sokat voltam együtt veled.
Nem ez szólt, egy másik lemez, de tudom tetszett volna neked.
Máshogy csillogott a szemed, helyén volt akkor az eszed,
Kérlek, adj magadról jelet…!

Valami temérdek kicsinyes érdek áldozatává lettél és kérlek!
Ne várd most tőlem, hogy veled menjek az úton s ne magammal.
Apádat bíráltad, számon kérted, de semmi jobb nem vált belőled,
Most is csak jót nevetsz magadban, füledben a dalommal.

Nem ez voltál, egykor nem ez, sokat voltam együtt veled.
Nem ez szólt, egy másik lemez, de tudom tetszett volna neked.
Máshogy csillogott a szemed, helyén volt akkor az eszed,
Kérlek, adj magadról jelet…!

A gondolatok bent ragadnak, valami kintről hozott körben,
Mondd, mit vársz a gyermekedtől, ha te sem ezt akartad?
A világ napról-napra másabb, vele tartunk, vagy megtagadjuk,
De hazudnod soha ne kelljen, egykori önmagadnak!

Nem ez voltál, egykor nem ez, sokat voltam együtt veled.
Nem ez szólt, egy másik lemez, de tudom tetszett volna neked.
Máshogy csillogott a szemed, nem vették még el az eszed,
Kérlek, adj magadról végre, adj magadról egy kis jelet!

Vagy rohadj meg magadnak!