Dés László - Végtelen út

Hajnalban indulok, nem kell, hogy elkísérj.
Nem akarlak bántani, hagyom, hogy szebben élj.
Rövid, gyors búcsúzás, intek s már kint vagyok.
Az eső áztatta út, sötéten ott ragyog.

Lassan világosabb lesz már,
körben kirajzolódik a táj,
érzem: egy kávét meg kéne innom már.

Végtelen út. Ez egy végtelen út.
Egy végtelen út - mindig ugyanoda fut.

Benzinkút fényei, kávé és tankolás,
a kasszában szőke nő, rám néz, s alszik tovább.
Aztán egy város is, a lámpa pirosra vált.
A járdán egy részeg ül, meglát és ordibál.

Nem tudom, hogy miért is várok még,
a lámpa zöldre váltott rég.
Előttem ott a szürke ég.

Végtelen út - nem tudni, hogy hova fut.
Egy végtelen út, ez egy végtelen út.

Aztán csak nyeled, csak nyeled a levegőt,
az égbolt most forogva száll szemed előtt.
A szíved vágtázva, dobogva tépi az erőt.
Ha elbírod,talán majd talpra állsz.

Hajnalban indulok, alig múlt még az éj.
Te akartad menjek el, hogy végre szebben élj.
Nem kell sok búcsúzás, egy lépés: már kint vagyok.
Az eső áztatta út gúnyosan föragyog.

Egyre világosabb lesz már,
körben kirajzolódik a táj,
érzem: egy kávét meg kéne innom már.

Végtelen út. Ez egy végtelen út - mindegy neki hova fut.
Ez egy végtelen út.
Végtelen út.
Ez egy végtelen út - mindegy neki hova fut.
Ez egy végtelen út.
Végtelen út.
Ez egy végtele út - mindegy neki hova fut.
Ez egy végtelen út.