T. Danny - Úgy érzem

Úgy érzem, nem jön rám az álom,
Elfutnék, de sajnos nincs hová,
Úgy érzem, nem az én világom,
De mindig mennem kell tovább

Újabb nap, egy újabb hideg reggel,
Elegem van, nem bírom már idegekkel,
Körbe vesz engem a sok idegen fej,
Idegen emberekkel, egy idegen hely,
Elmenekülnék,
Már nem érzem magamat remekül rég,
Egyre többet csábít az egyedüllét,
Tudom, úgysem aludnék még, ha lefeküdnék,
És egyre inkább idegen nekem a város,
Tele van az egész utca, közben magányos,
Éjjelente hallom, ahogy hívogat magához,
Mégis egyre kevésbé hasonlít a hazámhoz,
Lerántanak idegen alakok,
Pedig most át kéne mennem itt, de elakadok,
De erre megy az utam éppen most és ezaz az ok,
Amiért bentragadok akkor is, ha nem akarok

Úgy érzem, nem jön rám az álom,
Elfutnék, de sajnos nincs hová,
Úgy érzem, nem az én világom,
De mindig mennem kell tovább

Mindig éreztem, hogy eljön a nap,
Amikor elegem lesz belőle és beüt a krach,
Sok a span, aki nem ad, de előkerül, ha kap,
Én lemerülök, legyen helyettem, ki felül marad,
Mindig új arcok, mindig új formák,
Aki jobb náluk, azt egyből kigúnyolják,
Elhittem, hogy segítenek, hiszen úgy mondták,
De mikor zuhantam a kezük nem nyújtották,
Nem tudok elszökni, nem is mernék,
Úgy érzem, mintha senkit nem ismernék,
Mindegyik utálna itt, bármit is tennék,
Nem is vagyok már nekik más, csak egy termék,
De hát ilyen ez a szakma,
Berántja az embert, mielőtt észbe kapna,
Így lettem én is az idegenek rabja,
Üzenem a régi énemnek, ez egy csapda

Úgy érzem, nem jön rám az álom,
Elfutnék, de sajnos nincs hová,
Úgy érzem, nem az én világom,
De mindig mennem kell tovább

2x

Elmenekülnék, elmenekülnék
Úgy elfutnék,
Elmenekülnék, elmenekülnék
Bárcsak tudnék

Úgy érzem, nem jön rám az álom,
Elfutnék, de sajnos nincs hová,
Úgy érzem, nem az én világom,
De mindig mennem kell tovább