Sziámi - A maszk alatt

a szeme hideg és komoly marad
de titokban mosolyog a maszk alatt
örül, hogy titokban ezt is szabad
mosolyogni a maszkja alatt

úgy intézte, az arcát ne lásd
az árva lárva sosem tett mást
gyakorolta az eltakarást
neki ez nem jelent változást

nem hiányzik
nem hiányzik az arcod
mióta megvan
takarékon tartod
megtanultál
nem nevetni
sírni sem szoktál
senki se látott
tovább a maszkodnál

legszebb öröm a káröröm
most hogy a sok maszk ráköszön
azt hiheti, ez mind csak közöny
hogy nincs járvány, csak közöny-özön

rájön, hogy végig igaza volt
most, hogy az összes arc csak egy folt
az egész világ most félárnyékban
és játék helyett csak holtjáték van

nem hiányzik
nem hiányzik az arcod
mióta megvan
takarékon tartod
megtanultál
nem nevetni
sírni sem szoktál
senki se látott
tovább a maszkodnál

meglátja magát a tükörben
és ettől totál ledöbben
megrémül, hogy mi lesz, ha marad
a letakart mosoly az arcára tapadt

szörnyű szorongás hatja át
vissza is rendezi önmagát
az arcából megint álarcot alkot
a halottnál is halottibb maszkot

nem hiányzik
nem hiányzik az arcod
mióta megvan
takarékon tartod
megtanultál
nem nevetni
sírni sem szoktál
senki se látott
tovább a maszkodnál

ne rémüldözz
nem hiányzik az arcod
mióta megvan
takarékon tartod
megtanultál
nem nevetni, és
sírni sem szoktál
senki se látott
tovább a maszkodnál