Sziámi - Mindenki gyönyörű

fehér folt vagyok a városomban
felfedezésre nem várok mégsem
a szoliban barnult fitnesslányok
hadának arcát unottan nézem

annyira gyönyörű az összes ember
különleges lett mindenki mára
keresek valakit, akinek ott van
az arcára írva az összes hibája

némajáték, a poháralátét pörög
miért mesélnék arról, hogy honnan jövök?
miért mesélnénk arról, hogy tegnap
ki volt a fontos nekünk?
az már a régmúlt, fogta magát és
jótékony homályba tűnt

jöhetnél szembe, vagy gyere mögöttem
hátra maradva, úgyis megérzem
bevárlak, látlak a kirakatüvegben
ragyogsz a népek tömkelegében

a kezed tükrét, ha érinthetném
rátalálásnak hibátlan volna
a hátad a hátamhoz érinthetnéd
nyitva lehetne egyetlen kocsma

némajáték, a poháralátét pörög
miért mesélnék arról, hogy honnan jövök?
miért mesélnénk arról, hogy tegnap
ki volt a fontos nekünk?
az már a régmúlt, fogta magát és
jótékony homályba tűnt

rendelhetnénk még egy pohárral
homályosodnánk, világosodnánk
hajnal, ha lenne, ott állnánk benne
megtorpannánk, továbbosonnánk

nyitna a város, jönnének szembe
mindenki kedves, mind láthatatlan
jó volna szépen vegyülni végre
apró cseppként a nagy áradatban

némajáték, a poháralátét pörög
miért mesélnék arról, hogy honnan jövök?
miért mesélnénk arról, hogy tegnap
ki volt a fontos nekünk?
az már a régmúlt, fogta magát és
jótékony homályba tűnt