Sziámi - Miért bírom ki?

egy kert, az mindig meglep evvel vagy avval
hol ez terem, hol az terem a fán
a fű között egy hóvirág, a fák tövében gomba nő
sőt, olykor még egy bomba nő is megterem talán

a kert, az mindig kárpótol, hogyha gond van
ha kifosztottnak érzem épp magam
a kertben mindig akad rejtek, ha valaki aznap pofára ejtett
a sebeimet nyalogatni a helyszín adva van

(én) számítok arra, hogy
minden percben
meglepetések
érhetnek engem, és
kitárt karokkal várom
a váratlant
lélekjelenlétben
jelen kell lennem

készen kell állnom, hogy
rám sújt az álmom
kibújsz, mint fű közt
a hóvirág
rég megtanultam
nem meglepődni
csak várni rád. csak várni rád.

ha jössz, az mindig várakozással terhes
túl hosszan hordott újjászületés
vigyázni kell, hogy jó legyen világra jönni hirtelen
csak örvendeni, és nem szólni, hogy máskor el ne késs

én nem tudom, hogy mások hogyan csinálják
a figyelmet elterelni hogy lehet
az hasztalan, ha megpróbálok nem gondolni mégse rád
vagy képzeletben mással lenni az együttlét helyett

(én) számítok arra, hogy
minden percben
meglepetések
érhetnek engem
kitárt karral várom
a váratlant
lélekjelenlétben
jelen kell lennem

készen kell állnom, hogy
rám sújt az álmom
kibújsz, mint fű közt
a hóvirág
rég megtanultam
nem meglepődni
csak várni rád. csak várni rád.

hogy miért bírom ki, miért is nem teszem szóvá
hogy megvisel a biztos bizonytalan?
csak annyi van, hogy elég sokszor tapasztaltam már
hogy olyankor az a kevés idő is menten odavan

no, és olyankor szoktam én is odalenni
ha elszakad az az amúgy is gyenge szál
és olyankor aztán irány a kert, nem megyek soha hiába, mert
a kert, az mindig vigasztaló meglepetéssel vár

(én) számítok arra, hogy
minden percben
meglepetések
érhetnek engem
kitárt karral várom
a váratlant
lélekjelenlétben
jelen kell lennem
készen kell állnom, hogy
rám sújt az álmom
kibújsz, mint fű közt
a hóvirág
rég megtanultam
nem meglepődni
csak várni rád. és várni rád.