Sziámi - Neve nincs

hol vagyok én már ettől az őrülettől, ne mondd
hogy fülig benne
(még) most is, csak hiszem, bár magammal viszem talán
és akkor ejnye-bejnye, már

megint nem látom itt e tisztáson tisztán magam
mert hogy is látnám, ha
nem vagyok magamnak látvány a sötétben vacogva árván
a semmi ágán

találgatom, hogy
minek is kéne
minél hamarabb
elmúlnia
nem tudom még
hogy hajnal lesz-e
de nem baj ez se
csak tragédia
ez se baj
ez csupán tragédia

sokszor hallottam, de így még nem voltam, személyesen
ennyire mélyen
névről ismerem, mesélték nekem, milyen az, elveszni a
sötétségben

hogy lesz, hogy nem lesz, most a szívemhez imádkozom
egészen halkan
verjen rendesen, verjen pontosan, verjen hangosan
még hangosabban

találgatom, hogy
minek is kéne
minél hamarabb
elmúlnia
nem tudom még
hogy hajnal lesz-e
de nem baj ez se
csak tragédia
ez se baj
ez csupán tragédia

találgatom, hogy
minek is kéne
minél hamarabb
elmúlnia
neve még nincsen
nem tudom, lesz-e
de nem baj ez se
csak egy tragédia
ez se baj
ez csupán tragédia

nem is félelem, inkább élvezem, modern érzelem
erőt vesz rajtam
ez egy kísérlet, még egy kis élet, nézem, mit érzek
miféle hajlam

amiről nem tudtam, hordoztam gyanútlan, puttonyban, púpban
itt a hátamon
most már ismerem, nem árthat nekem, most már én vagyok
most már vállalom

találgatom, hogy
minek is kéne
minél hamarabb
elmúlnia
nem tudom még
hogy hajnal lesz-e
de nem baj ez se
csak egy tragédia
ez se baj
ez csupán tragédia

találgatom, hogy
minek is kéne
minél hamarabb
elmúlnia
neve még nincsen
nem tudom, lesz-e
de nem baj ez se
csak egy tragédia
ez se baj
csak tragédia
csak tragédia