Sziámi - Gyeplő

vigyázol rám, én érzem
jelen vagy te minden időn
a vállamon csak könnyű terhek
és nem rángatod a laza gyeplőm
épp csak gondviselőn

uram, én nem kívánok már
egy nagyon nagy csodát többé
csak add, hogy vidám kolduséletem
ne most váljon még köddé
nem élnék persze örökké

eljön majd az időm
az angyal halkan csenget
ha befogad végül engem a csend
én elfogadom a csendet
nem kapaszkodom félve
a káprázat képébe
a képnek keretébe
boldogan állok félre
ha eljön az időm

csak annyit kérek, hogy jóvátehessem
azt, amit rosszá tettem én
add, hogy meglágyuljon a szíve
annak, aki most kőkemény
s még működjön pár költemény

csak annyi íródjon, amennyi kell
amennyi énrám kiróva van
tudom, az idő nem percekben
a vers meg nem ám kilóra van
csak ne maradjak haszontalan

eljön majd az időm
az angyal halkan csenget
ha befogad végül engem a csend
én elfogadom a csendet
nem kapaszkodom félve
a káprázat képébe
a képnek keretébe
boldogan állok félre
ha eljön az időm

önsajnálat, az nincs bennem
de szeretném azért, ha végül
úgy mennék el, hogy letisztázva
a piszkozat, ami készül
kész lesz, kiegészül

kis időt, habár vétettem, még
itt tölthessek a korban
a porban, amiből vétettem
aztán a szélbe szórtan
tudni fogom, hogy jól van

eljön majd az időm
az angyal halkan csenget
ha befogad végül engem a csend
én elfogadom a csendet
nem kapaszkodom félve
a káprázat képébe
a képnek keretébe
boldogan állok félre
ha eljön az időm
ha eljön majd az időm
az angyal halkan csenget
ha befogad végül engem a csend
én elfogadom a csendet