Sziámi - Kimerült hazudozó

örökre elveszett
kiismert végül
üres az asztal
nem marasztal
nem marasztal
semmi már

lelepleződött az
összes ámítás
vadak az álmok
hazug és álnok
árny az árnnyal
táncot jár

egyszer csak elfogy a csillogás
kiviláglik mögüle a fény
az igazság ténye végül úgyis
átüt az ármány laza szövetén
egyszer csak elfogy a csillogás
látható lesz az örökös hiány
nem állhatsz tovább egy csokor virággal
a hazugságaid sámliján

az árvák éjsötét
rémképei
ölelik egymást
vacogva, meglásd
kezdik elhinni, hogy
rémképek ők

magukat bosszúból
vad vonásokkal
tovább festik
reggeltől estig
az igazságról
hitet tevők

egyszer csak elfogy a csillogás
kiviláglik mögüle a fény
az igazság ténye végül úgyis
átüt az ármány laza szövetén
egyszer csak elfogy a csillogás
látható lesz az örökös hiány
nem állhatsz tovább egy csokor virággal
a hazugságaid sámliján

nem jön már senki
nincs, aki higgyen
vess számot végre
ugyan mivégre
meséltél annyi
bolond mesét

magad sem érted
mire is volt jó
hálóba csalni
elkápráztatni
épp az igazság
szerelmesét

egyszer csak elfogy a csillogás
kiviláglik mögüle a fény
az igazság ténye végül úgyis
átüt az ármány laza szövetén
egyszer csak elfogy a csillogás
látható lesz az örökös hiány
nem állhatsz tovább egy csokor virággal
a hazugságaid sámliján
egyszer csak elfogy a csillogás
látható lesz az örökös hiány
nem állhatsz tovább egy csokor virággal
a hazugságaid sámliján