Sziámi - Villanyoltás

a csillárra akasztott félhomály
megmutatja, amit eltakar
van, akinek csak hangulat
másnak rémület, zűrzavar

sejtelmes lepel vagy balsejtelem
ha lehull, az éj is lehull vele
van, aki várja, van, aki retteg
mit hoz a sötétség istene

a szerelem és halál óráján
csak az emlékek és a hangok szólalnak
te úgy hívod, hogy álom, de ez is csak egy szó
féleleműző vigasznak való

egyedül vagy, mikor felriadsz
szuszogva melletted ott pihen
az, akit úgy hívsz, önmagad
jobbik fele a semmiben

a sötétség szemébe nézel tehát
feltápászkodsz, és verset írsz
sötét van, lehet, a jobbik feled
álmában valaki másnak hisz

a szerelem és halál óráján
csak az emlékek és a hangok szólalnak
te úgy hívod, hogy álom, de ez is csak egy szó
féleleműző vigasznak való
a szerelem és halál óráján
csak az emlékek és a hangok szólalnak
te úgy hívod, hogy álom, de ez is csak egy szó
féleleműző vigasznak való

illúziókat dédelgetünk
arról, hogy mit hisz a másik éppen
addig, mig fel nem dereng újra
a félhomály pirkadat képében

a sötét, az jön-megy régóta már
de az, hogy ez végtelen, öncsalás
a nagy terv, amelynek része vagy
csak időleges, mert hogy volna más?

a szerelem és halál óráján
csak az emlékek és a hangok szólalnak
te úgy hívod, hogy álom, de ez is csak egy szó
féleleműző vigasznak való
a szerelem és halál óráján
csak az emlékek és a hangok szólalnak
te úgy hívod, hogy álom, de ez is csak egy szó
féleleműző vigasznak való