Sziámi - Jóvá írás

megírok néhány korszakos verset
a „lehettem volna” jegyében
véget ér ez a rossz hercehurca
költeni kezdek keményen
lediktál engem az új életformám
rávetem a papírra magamat
zsibbadt tagokkal tobzódni kezdek
az anyagnál végre szabadabb

leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert végig minden tettem csupa szó

égi testben csak félig születtem
tönkre is nyűttem földi testté
angyalom, ha vagy, nagyon kellene
az, hogy még időben fölkeressél
könyörgöm majd, hogy elveszni engedj
s meg is kerülni hirtelen
magam körül, az állandó pályán
legyek, ki eltűnt és itt terem

leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert végig minden tettem csupa szó
leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert minden teremtő tettem csupa szó

itt terem, mert megteremtem
itt terem, mert megteremtem
itt terem, mert megteremtem

ócska film után pacákat sírva
ocsúdjunk együtt… „kólalájt!”
te is csak lájt vagy, hamisan édes
kimondtam végre. szólj, ha fájt!
éppen itt, ebben az étteremben
és éppen kettős értelemben
papírabroszra a rajzához írja,
hogy: „ő terem, mert én teremtem.”

itt terem, mert megteremtem
itt terem, mert megteremtem
itt terem, mert megteremtem

leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert végig minden tettem csupa szó
leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert minden teremtő tettem csupa szó

leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert végig minden tettem csupa szó
leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert végig minden tettem csupa szó