Sziámi - Ágyastól

nálam az egész fordítva van
az arcod a párnán a fényözön maga
átragyog minden álmomon
nekem a nappal a rémes éjszaka

arra ébredek, hogy én vagyok
megfordulok, és alszom is tovább
sorra támadnak a nappalok
csak mindig jöjjenek köztük éjszakák

engedd meg, hogy belerohanjak
tanuljak kicsit a káoszról
fel kell dúlni a szobanyugalmat
ágyastól húzni a városból
irány a téridő!

az útirány már rég adott
befelé menni egymás útjain
ásítasz rám egy jó nagyot
aztán azt mondod, elég jó a rím, de nem elég jó...

amikor arról álmodom
amivé egyszer úgyis lenni kell
kihasználom a bambaságod
és hempergek egyet a semmivel... de aztán:

engedd meg, hogy belerohanjak
tanuljak kicsit a káoszról
fel kell dúlni a szobanyugalmat
ágyastól húzni a városból
irány a téridő!

a koordinátáid kellenek
add meg őket, és magad is hozzá
nem lesznek többé titkaink
nem lesznek, mondom, ne vitatkozzál!

saját magamhoz öltözöm
nem úgy, mint ahogy hozzád illenék
belül a körön, ha megjön az öröm
az nettó, se adó, se semmi illeték

csak hagyd, hogy bátran belerohanjak
tanuljak kicsit a káosztól
fel kell dúlni a szobanyugalmat
szállok a földről ágyastól
engedd meg, hogy belerohanjak
tanuljak kicsit a káosztól
fel kell dúlni a szobanyugalmat
ágyastól húzni a városból
irány a téridő!
engedd meg, hogy belezuhanjak
nem bánt az, csak megkóstol
fel kell dúlni a szobanyugalmat
tanulni kicsit a káosztól
irány a téridő!