Korda György - A Nap kapujában (Alle porte del sole)

Oly tétován álltam
fenn a Nap kapujában.
Egy bárányfelhő biztatott,
de mozdulni sem mertem én
Csak álltam és vártam
a Nap kapujában,
de megláttalak téged
a fény közepén.

Azt hittem, csak álom,
csak egy gyönyörű álom.
De te fülembe súgtad:
"Drágám, ne ébredj fel!"

Ha a Nap kapuját
együtt lépjük mi át
elénk tárul majd egy
fényben fürdő gyönyörű világ.
Ahol nem fúj a szél,
ahol soha nincs tél,
ahol két szerelmes semmitől,
de semmitől se fél.

Gyere, nyissuk ki hát
most a Nap kapuját.
Hogyha nagyon szeretsz tiéd lesz és
mindig vár reád
ez a gyönyörű világ,
ez a gyönyörű világ.

A szemedbe néztem
fenn a végtelen kékben
és körülöttünk szálltak,
szikráztak a fellegek.
A kezedet fogtam
és csak annyit mondtam:
E pillanatot el nem felejtem,
amíg csak élek.

S ha mindez csak álom,
kérlek ne ébressz még fel,
mert én ezt az álmot
soha nem dobom el.

Ha a Nap kapuját
együtt lépjük mi át
elénk tárul majd egy
fényben fürdő gyönyörű világ.
Ahol nem fúj a szél,
ahol soha nincs tél,
ahol két szerelmes semmitől,
de semmitől se fél.

Ha a Nap kapuját
együtt lépjük mi át
elénk tárul majd egy
fényben fürdő gyönyörű világ.
Ahol nem fúj a szél,
ahol soha nincs tél,
ahol két szerelmes semmitől,
de semmitől se fél.

Gyere, nyissuk ki hát
most a Nap kapuját.
Hogyha nagyon szeretsz tiéd lesz és
mindig vár reád
ez a gyönyörű világ,
ez a gyönyörű világ.

Csodás világ.