Horányi Juli - Temegén

Refr:

Beborul a lelkem,
ahogy flesselünk ketten,
Te meg én, ez a végzet.
Már el nem ereszt, már el nem eresztelek Téged.
Veled élek, nem futok, de odaérek
Én csak annyit kérek, maradj itt végleg.

Verze 1:

Itt vagy, jó így, most végre minden helyet talált.
Előttünk a jövőnk, mögöttünk csillog
a millió üvegszilánk.

Túl vagyunk rajta és kész.
Ennyire egyszerű az egész.
Bújj el velem és megmutatom, hogy repülhetsz
Velem még szabadon.

Veled én nem rohanok sehová,
a tegnap helyett van a holnapután.
És így megy az élet, nem nehéz,
csak fel kell venned a ritmusát.

De valamit, valamit még mondhatnánk,
Ahogy hozzám érsz: úgy nem érint senki más.

Refr:

Beborul a lelkem,
ahogy flesselünk ketten
Te meg én, ez a végzet
Már el nem ereszt, már el nem eresztelek Téged
Veled élek, nem futok, de odaérek
Én csak annyit kérek, maradj itt végleg

Verze 2:

A szíved, a hangod, a szemed, az
arcod, a bőröd a színed: nem értelek Téged.
Hogy lehetsz ennyire szép?
Ahol Te vagy, ott kiég a fénykép.
Nem lehet, nem lehet elmondani,
ezt nem lehet, nem lehet elrontani.
Pörög a lemez és ennyi, ezt loopolva kell hallgatni

Te jöttél, mert hívtalak, tartottál, elbírtalak.
Nem érdekel a sok jó cucc, hidd el nekem
csak az kell, amit te tudsz.
Egy percre most még, nézz rám,
ugye te is érzed? Nekünk írták ezt a könyvet!