4Tress - Ego (Akusztik)

A pénzem, a szívem, az időm a zenében, magamat rakom elétek
Mégsem ismertek de megjegyzitek a nevet, ha majd az ajtótokon belépek
Intek de megyek is tovább, nem bírom tétlen
A gyertyám mindig is a két végén égett
Néha hiányzik a mértékletesség
Mikor ütöm a vasat nincsen vészfék, sem escape

Belefáradok már néha
De nem vonulhatok árnyékba
Mert túl rövid az élet ahhoz, hogy ne menjek bele minden egyes játékba
De nem húzom a rövidebbet
Megtörni nem fogtok hamis ígéretekkel
Csak a lelkemet ölitek meg
És senki nem adja már vissza nekem
Nem hihetek már semmit el
A szavatok hitelét veszti a tetteitek miatt
Egyre kevesebb az őszinte szándék és csak tovább romlik a tendencia
Ezért vagyok különb másoknál
Embernek maradni lassan átok már
És ha eleged lesz a képmutatásból, csak azt hallgatod, megváltoztál

Ezért vagyok különb másoknál
Amit én nap mint nap látok, fáj
A kapuját nyitja a zártosztály

Ezért vagyok különb másoknál
Amit én nap mint nap látok, fáj
A kapuját nyitja a zártosztály

Mindig kilógtam a sorból
Mégsem én vagyok bolond
De engem zárnátok be
Dobjátok az álarcot le
Az életetek egy színjáték
Nem csoda, hogy bizalmam nincs már rég
Zokon is venném, hogy engem néztek ki
Ha velem lenne baj de nem értek ennyit

Nem véletlenül vannak kevesen
Akikért raknám a tűzbe kezem
Ha nem voltál velem a mélyben
Nincs keresni valód mellettem a fényben sem
Mindennap hajtom az álmom, te kivennél egy szeletet
Megdolgozom érte, nem zsebre teszem
A torz énképetekkel szembe megyek
Én lettem elmebeteg
Mert megvetem az érdek elveteket
Bennetek az irigység gyökeret vetett
De egyszer majd úgy is összecsapnak a hullámok felettetek

Ezért vagyok különb másoknál
Amit én nap mint nap látok, fáj
Ezért vagyok különb másoknál
Amit én nap mint nap látok, fáj

Ezért vagyok különb másoknál
Amit én nap mint nap látok, fáj
A kapuját nyitja a zártosztály

Ezért vagyok különb másoknál
Amit én nap mint nap látok, fáj
A kapuját nyitja a zártosztály