Voga-Turnovszky - Fázik a beton a talpam alatt

Fázik a beton a talpam alatt
Eső babrált a pocsolyák közt
Egyre lassuló léptekkel
Megállok egy kocsma előtt

Hamis a zongora, hamis a dal
Hamis az érzés, mit belém csalt
Az ajtó meg megint nyílik
És percenként csukódik

Mindegyik egy alkalom - Gyere be!
Mindegyik egy alkalom - Üljél le!
Mindegyik egy alkalom - Rúgjál be!
Mindegyik egy alkalom...

Fázik a beton a talpam alatt
Eső piszkált a pocsolyák közt
A bogarakat nézem szüntelenül
Ott hülyéskednek a lámpa körül

Valaki rám szól - "Fiatal ember!
Megfázik, ha nem kel fel!"
Ő a jóakaróm, ki a poharakat hordja
Vissza, s elissza mit kap érte nyomban

Ki lámpavasnak dőlve álmodó
Ki lámpavasnak dőlve álmodó
Ki lámpavasnak dőlve álmodó
Ki lámpavasnak dőlve álmodó

Na engem aztán jól elintéztek
Kávéjukba cukornak néztek
Köpik a tintát, s vigyorog a Parker toll

Kik egész nap a bélyegzőpárnában
Pancsolnak félkézzel
Dübörög a stempli, dübörög a szívemen

Beleírnak az étrendembe
Beleírnak az életembe
Ez a regény, amit rólam írnak
Ez, amit mások elolvasnak

Folyik a szó ellenem a papírokból
Folyik a szó ellenem a telefonból
Folyik a szó ellenem a radírokból

Na, engem aztán jól elintéztek
Kávéjukba cukornak néztek
Pedig a kávé cukor nélkül volna jó...