Sztárcsinálók (musical) - Mérget Claudiusnak

A Tiveris túlpartján, a gettó falánál,
A kárhozat, a romlás földjén.
Mámort, kéjt és bűnt gerjeszt egy furcsa fű.
Táplálja a könny és a vér.

Messziről hozzák a gyilkos fű magját.
Minden grammja féltett érték.
A konkurenciát a srácok kinyírják,
S kezünk egyre messzebbre ér.

Poppaea oldalán e négy hamvas leány
Biztos kézzel végzi dolgát.
A cégvezetőnő régi nagymenő,
Lecsap, hogyha üzletet lát.

refr.: Kéjes méreg, édes keserű.
Égő tűz és dinamit a fű.
Széttép, mint egy éhes keselyű.
Élvezni így de gyönyörű.
Drágán mérjük, luxus ez a bolt.
Pénz és fegyver védi a labort.
Gyógyszer kell, hisz beteg a világ,
Jó üzlet a nyomorúság!
Így az élet szép, legalábbis nekünk szép.
Ma a felső körök elsők között küldik a rendelést:
Firkászok és politikusok,
Jól megmérünk minden adagot.
Egy jó kis válság, ha közeledik már,
Felszalad a piaci ár.

A vén Claudiust kínozza a csúz.
Egy rakás szar a híres császár.
Róma mást se lát, csak impotenciát.
A pénzvilág ma változást vár.
A jelszó máris kész: "Kell az erős kéz!"
A terrorizmus tűzként terjed.
A császár asszonya, a jó Agrippina
Egy egzotikus főzetet rendel.

refr.2x

Seneca:
Hódolat az első asszonynak!
Agrippina:
Ugyan, Seneca!
Seneca:
Na, mit rejt a kis csodaszelencéd, Agrippinám?
Agrippina:
Egy különlegesség Poppaeától.
Seneca:
Módfelett kíváncsivá teszel!
Agrippina:
Őrült, vigyázz!
Seneca:
Ez már a ... ?
Agrippina:
Ez már az!