Deák Bill Gyula - Társadalmi blues

1. Kerestem a helyem lelkesen,
Homlokomon égett a bélyeg,
De nem vettem észre ostobán,
Azt hittem, hogy engem néznek.

2. Fogyott a pénzem, mint a türelem,
Nem volt se ágy, se ágyrajáró,
Így üdvözölt a társadalom,
Na és a szociális háló.

3. Megint bújt az üldözött,
És felé kar nyúlt barlangjában,
Nem találta s meglelé helyét,
Egy aranyhajú lány karjában.

4. De az anyja, jaj, mint a mesében,
Ó, az a gonosz mostoha,
Nem adta nekem Iluskáját,
Bár nem is kértem soha.

R. Ember legyek? Ne adjam fel soha?
Bízzak abban a társadalomban,
Hol nem az számít, ki vagyok ma,
Hanem csak a múltam?

5. Idegennek magyar lányt nem adnak,
Hát még egy ilyen börtönviseltnek,
Piszkosnak, gyanúsnak, jöttmentnek;
Jött, ment és közben följelentett.

6. Most sem vártam meg a kopókat,
Tudtam, hogy nem kelnek korán reggel,
Egy Fradi-busszal Bécsbe mentem,
Vesztettünk, de én mégis nyertem.

7. Linz mellé kerültem táborba,
Románok, bulgárok, albánok,
Úgy éltek együtt, mint a rákok;
Gondoltam, hogy jobb, ha továbbállok.

8. A körzeti megbízott megbízott bennem,
Szólt és behúzta hordónyi hasát,
Mindezeken túl -szerinte-
Én, a hitvány, elárultam a hazát.

R.