Vidámpark - London, rosszkedvünk nyarán

(Elment az én rózsám, itt hagyott engemet
elvitte magával minden víg kedvemet
csak azt szánom-bánom, tőled el kell válnom
csak utánad való járásom sajnálom
elfekhettünk volna ketten egy párnán is
ketten egy párnán is még a jég hátán is)

Éjfél után poharat török, bal vállam felett
repül el, minden örök
ménesek vágtatnak, kapsz majd paripát
vagy régi babákat, és hulla-hopp karikát.

Egy új kor hajnalán én milyen is legyek?
Mennyi tört fény villan át, minden remeg
majd fa mögé bújok és tüzeket gyújtok
mindent feldúltok, mindenbe belenyúltok.

Azt mondod, hagyjuk a témát
a szíved mégis érte fáj
ha eljön takard el a vénád,
hogy élvezhesd rosszkedvem nyarát.

(Lehunyt szemhez ér a száj
bezárja sápadt csillagát
nem beszél ha nem muszáj
csak bőröm illatát
szívja magába, így lesz kába
a test, és jön hozzá a lélek
látogatóba, régen várt vendég
örül a fél a másik felének.)

Csak egy halvány folt látszik a falon, a padló ragad,
hogyan is nyugodnék bele, hogy ő ott marad?
Majd foszló lobogók és fürge robogók
utána mennek, mindent rám kennek (de utánam ennek
semmi értelme nincs, mindent megkóstol
nem fut el a rendőr elől, de fél a jóstól
marad a tévelygés, a reggeli émelygés,
egy kis leállás, sok-sok beállás.)