Magyar nóták - Harmickettes baka

Amikor még békebeli volt itt a világ, Kassán és Pozsonyon túl.
Bakasapka mellett nyílott a búzavirág, úr volt még a vitéz úr.
A nagy körúton, már hajnalban szólt a cifra rezesbanda.
A mellemre kitűztem a rézmedáliát, harsogott a Dunánál.

Hogy harminckettes baka vagyok én,
Kék paroli mosolyog a blúzom elején
Nincs még sarzsim, de holnapra lesz,
Galléromra a hadnagy úr csillagokat tesz.
Ferenc Jóska adta ezt a mundért rám.
Nincsen lovam, de víg vagyok mindig ám!
Mert harminckettes baka vagyok én,
Recece gyalog masírozok én.

Emlékszem, hogy felragyogott az Üllői út reggel, ha gyakorlat volt.
De sok lánynak adott ott a sarkon randevút, délcegen a hadnagy úr.
Fejérváry Géza báró alatt nyerített a Ráró.
Kitűztem a fülem mellé a vergóniát, néztek is az apácák.

Mert harminckettes baka vagyok én,
Kék paroli mosolyog a blúzom elején.
Nincsen sarzsim, de holnapra lesz,
Hadnagy úr a galléromra csillagokat tesz.
Ferenc Jóska adta ezt a mundért rám,
Nincsen lovam mégis büszke vagyok ám.
Mert harminckettes baka vagyok én,
Recece gyalog masírozok én.