Korda György - Szivárványfényben (I Giorni dell' arcobaleno)

Szivárványfényben, egy virágos réten,
a bársonyos szélben a kezedhez értem.
A végtelen csendben még pár lépést tettünk,
majd némán megálltunk, s leheveredtünk.

A harmatos fűben csak a felhőket néztük,
de titokban mégis fellobbant a vérünk.
Megöleltük egymást, alig vártuk az estét,
s a szerelmes lányból te asszonnyá lettél.

Szép, még minden oly szépnek látszik ma még,
de holnap talán majd felhős lesz az ég,
akármilyen szép az emlék.
Ne félj, ha elfog a kétség, én ott leszek, ne félj!
Az életünk szép lesz, csak mindig remélj.
Ne félj soha többé, ne félj soha többé!

A gyermekkor elmúlt, már örökre vége,
hát légy velem boldog, s ne sírjál érte.
Új örömök várnak, egy életre szólnak,
szeressél engem, s miénk a holnap.

Szép, még minden oly szépnek látszik ma még,
de holnap talán majd felhős lesz az ég,
akármilyen szép az emlék.
Ne félj, ha elfog a kétség, én ott leszek, ne félj!
Az életünk szép lesz csak mindig remélj.
Ne félj soha többé, ne félj soha többé!

Életed más lett, de így van ez rendjén.
Mi szeretjük egymást, és én újra így tenném.
Még néha úgy érzed, hogy könnyelmű voltam,
de bízzál meg bennem és ölelj át gyorsan.
Én melletted állok majd, rosszban és jóban.