Hősök - Fegyverek és rózsák

Látnak emberek, kívülről milyen vagyok
valójában ez csak egy látszat, nem ismer senki
nem vidít senki, nem hagy el senki
talán az én nevem is senki.

Ülök a sarokban kattogok tisztán látok,
kezdek rájönni egyedül vagyok
nem beszélek magamról, nem számítok a valakire
utolsó gondolatom nem te leszel
hamvaim ne szórjátok sehová, hagyjatok égni
könnyeket ne ejtsetek, virágot a síromra nem kell szedni
ha eddig felejtettél, felejts el most is
ha eddig nem tettél értem, most se tegyél
hamvaim szórjátok temessetek, ne hagyjatok élni
könnyes szemekkel virágot a síromra szeretnék kérni
emlékezzetek ha már nem leszek, voltam én is
ha akarsz felejteni, felejts el most is...örökké

/refr 2x/
Itt el lett rontva valami mert, nem így volt régen
meg kötötték a kezemet, pedig én nem is kértem
megbolondult az élet menete régen is mondták
a rózsák is fegyverek, már a fegyverek is rózsák

Elég volt mára, majd holnap folytatom
pihenni kéne, egy-két feles fenekére nézve
felidézve azt a gondolatot, újra kézbe venni végre
vagy kezelésbe, hogy ne merüljön el végleg feledésbe
A motiváció építő falai már repedeznek,
mert az erők melyek építették régen eltemettettek,

Én, minden kétségbe esett sírásó
kinek bőrébe az idő völgyeket vájt
reménytelen küzdelmet folytatok a földel,
meg az alkotókkal, hogy újra felszínre hozzam őket
az éltetőket, hogy segítséget kérjek,
fúrjanak helyet megint a térben,
ne térden, hanem végre lábon éljek.

Fel akarok támadni, mert a bosszúm nem fogom átadni
harcokat akarok vállalni, a vérem nem hagyom száradni
ezért ások, mozzan a kő, gördül a szikla
a régi tűzből hátha megmaradt egy apró szikra ami lángra gyújt

/refr 2x/
Itt el lett rontva valami mert, nem így volt régen
meg kötötték a kezemet, pedig én nem is kértem
megbolondult az élet menete régen is mondták
a rózsák is fegyverek, már a fegyverek is rózsák

meddig ég még a gyertya a sírodon
én még sírok de kibírom, kiírom
legyen az szívből és magamtól a haragtól
nem kényszerít senki sem befolyásol
csak magadtól dönthetsz, tedd ezt,
rajtad áll az hogy nyersz-e vagy vesztesz,
vagy eltesznek láb alól
ha nem vagy óvatos rábaszol
és isten átka lesz ki átkarol ,ki földet rád pakol.
várnak rád tárt karok, papok kiktől hányhattok fikálhattok
de ez így már rég nem állapot
megválthatod a világot, ilyet meg ki látott?
ki hívott engem az a messzibe kiáltott,
de mit akarok hová tartunk?
a föld isten szemetes ládája és mi csak szemetek vagyunk
beképzeltek, van ami fontosabb szemünk fényénél is
és ugyanolyan ember vagy te is mint én is
ami táplál az elpusztít, jegyezd az idézetet
egy felidézett múlt bennem már rég kiéhezett
nem vetjük meg az ágyunkat, az álmok ágyúkat dörrentenek
elárulnak a vágyak, az árnyak az árokba döntenek
el kell döntened: megölhettek vagy megölelhettek!

/refr 2x/
Itt el lett rontva valami mert, nem így volt régen
meg kötötték a kezemet, pedig én nem is kértem
megbolondult az élet menete régen is mondták
a rózsák is fegyverek, már a fegyverek is rózsák

Nah mi a helyzet kis barátom
baj van látom, ígéretek miket nem tartottam be, tudom vágom
mit szeretnél ha mit segíthetnék ha tudnék
mikor a széljárás fordul és majd eltűnnek a dűnék
akkor többet fogunk nevetni, megint behúz ami ihlet
mert azt is elveszik ami valójában megillet minket
itt a romlás hű szolgái már rég megvetették lábukat
mindenütt kábulat, mindenütt kábulat!
de ébredünk a kómából én nem törődöm vele,
fegyvert fogok mindenkire aki a véremet kóstolja, na gyere
mert indulattól izzik szemem, mind a kettő,
mert hányinger kerülget ha valaki alattomos és önző egyszerre
ez téboly amit látok lépten nyomon,
ezért burok mögé bújok, de szeretetre szomjazom
bár meglepő mi meglepő, nincs többé ámulat,
mindenütt kábula, mindenütt kábulat...
ja...mindenütt kábulat yo!