1. Népdal - Nosza hajdú, fürge varjú
2. Majka Curtis BLR - Belehalok 
3. Nótár Mary - Sorsunk hídja 3:13 [2018]
Cseh Tamás - Álomkeringő
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|---|---|
|
Cseh Tamás |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Acoustic, Spoken Word |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 1, összesen 14256 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Látok én ott fenn egy nagy hegyet,
Zúdulni belőle nagy vizet,
S a vízben sodródni mindenem,
Amim csak van énnekem.
Nagy barlang szájánál nézem ezt,
És látom hogy hátrafordulok:
Hogy barlangnak közepén szikla van,
Mely szikla forog, forog.
S a kő alatt folyó patak,
Lassacskán vérpiros lesz a víz.
Magával sodor skarabeuszbogarat,
S virágos ágakat.
Engem is elvisz a nagy folyam
Egy városba mely ismerős nekem.
S letesz egy utcában gondosan,
Ahol sok ember terem.
És kérdeznek ők, s én mondom nekik:
Hiába biztattok emberek,
Elég volt mára, már nem énekelek,
Holnap majd talán lehet.
S felkapja mind a széles folyó
az utcát s a benne termő embereket,
És velem együtt mind elviszi
Addig míg felébredek.
Szorosan lezárva tartom még,
Hogy szinte fáj, úgy a két szemem.
Mert szívemből így kiáltanék:
Ne szobám, ne add most vissza még
És te világ, te se add vissza még
Az öntudatot nekem!
Mint húron vonódó szálvonó
Szememen vibrál egy ér, Irén.
Felnyitom, s közli az öntudat,
Hogy levelem megírtam én.
Zúdulni belőle nagy vizet,
S a vízben sodródni mindenem,
Amim csak van énnekem.
Nagy barlang szájánál nézem ezt,
És látom hogy hátrafordulok:
Hogy barlangnak közepén szikla van,
Mely szikla forog, forog.
S a kő alatt folyó patak,
Lassacskán vérpiros lesz a víz.
Magával sodor skarabeuszbogarat,
S virágos ágakat.
Engem is elvisz a nagy folyam
Egy városba mely ismerős nekem.
S letesz egy utcában gondosan,
Ahol sok ember terem.
És kérdeznek ők, s én mondom nekik:
Hiába biztattok emberek,
Elég volt mára, már nem énekelek,
Holnap majd talán lehet.
S felkapja mind a széles folyó
az utcát s a benne termő embereket,
És velem együtt mind elviszi
Addig míg felébredek.
Szorosan lezárva tartom még,
Hogy szinte fáj, úgy a két szemem.
Mert szívemből így kiáltanék:
Ne szobám, ne add most vissza még
És te világ, te se add vissza még
Az öntudatot nekem!
Mint húron vonódó szálvonó
Szememen vibrál egy ér, Irén.
Felnyitom, s közli az öntudat,
Hogy levelem megírtam én.
Álomkeringő videók
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!