Riddler - Káin

Siska Feenoocchi:

Ahol az ég a földet éri, én ott várok Rád
nem maradok adósod,ahogy másnak sem,elkenem a szád
bár néha csurran-cseppen valami,s ennek nem látom a végét
bocs,de azt kell hogy mondjam kurvára unom a város szélét,
engem más dolgok ráznak fel,mint pultnál spanom a shake-et
Ha ez bűn,bűnös vagyok baszd meg,mert én pusztítom a fake-et
éjjel a pokol konyhájában harocolok magam ellen,
de még egyszer sem nyertem,mindig Siska győz le engem
a bűnös rímek rabja vagyok,de volt hogy kételkedtem
aztán újra jött az éjjel,és csak papírt kellett vennem
a halott kéz megint életre kelt s táncolni kezdett
egész hajnalig,míg a nappal egy újabb csatát vesztett
sötétre festett szavakkal mindent a gyűlölet,
elmémben átkok,imák,hibák, csak bűvölet
végtelen mezők,amíg a szem ellát,testemben kábel,
lángol majd Bábel,mikor enyém lesz Ábel
Káin ébred...


refrén (Riddler):
érzem közeledik megint ő kerekedett felül
beásta magát teljesen,letelepedett belül
szüntelen suttog hozzám a kétség éjszakáin
Ábel messze jár,s te ki vagy? én ma Káin
érzem közeledik megint ő kerekedett felül
beásta magát teljesen,letelepedett belül
szüntelen suttog hozzám a kétség éjszakáin
Ábel messze jár,s te ki vagy? én ma Káin

Riddler:

ébredés, arcomon könny és veríték elegye
megint itt hagyott,de tudom jól visszajön hogy elvegye
a testem,teljes legyen uralma,hisz ezt akarja
ő önti énem negatívját destruktív alakba
már nem elég,érzem örül,hisz látja egyre erősebb
a kényszer,hogy csak szolga legyek miközben trónol
énem királysága felett az égbolt egyre felhősebb
ha udvarába érkezik, mindenki behódol
ellenségeit megtöri, nincsen kompromisszum
hiába látok mindent jól,akár a Holdon is túl
rajta nem tudok úrrá lenni,bár néha nem is akarok
olykor nem tudom,hogy őriz-e vagy csak szimplán rab vagyok
halrajok ha cápa jön,minden ellenfelem futna
a baj csak az hogy bántaná,kiket eszembe sem jutna
ezért marad az örök harc,őket nem hagyom hogy elvegye
kettős élet keveréke,könny és veríték elegye


refrén (Riddler)

Altare:

Megfagyaszt a hőség a mementók bűze
Aurád gonosz őse egy kedves szót űz el
A tűzzel támad fel hantjából a holt
A vád temette be mi eleve koholt volt
Ez génekbe írt h vérébe mar vére
Mert éhes a véreb harap ha majd kéred
A sikongás felriaszt hallom lenn a mélybe
Az irigység kényszer nem hagyja h éljek
Mert kell még két kéj szer egy letépett jázmin
Két húron jáccom el Ábelt vagy Káint
Fűt az irigysége így rostomba vénámba
Mert többet látok egy ostoba gyémántba
A mostoha lédám ma kitépi a szívem
Asszittem h piros de fekete a színe
Szinte dobbant egyet és undorodik szagától
Mint Föld az embertől egy kétszínű magától

Refrén (Riddler)